* Budapest, 1873. febr. 5. – † Kisfalud, 1957. júl. 28. / politikus, az MTA levelező tagja
Jogi tanulmányai elvégzése után pol. pályára lépett, s már 1918 előtt országgyűlési képviselő volt. Az államfordulat után egyik megalapítója, képviselője és 1936-ig elnöke volt az Országos Keresztényszocialista Pártnak. Nagy szerepe volt a Magyar Nemzeti Párttal való szövetség létrehozásában, de a két párt közti vitákat főleg az ő mereven negativista ellenzékisége okozta. A prágai parlament legjobb szónokai közé tartozott, s nemzetközi viszonylatban is ismertté vált. Elnöke volt a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Ligák Szövetségének, s alelnöke az Európai Nemzetiségi Kongresszusnak. Mivel e kongresszus számára ő dolgozta fel a kisebbségi sérelmeket, tisztelői a csszl. magyarság nagykövetének nevezték. A bécsi döntés után a magyar kormány a felsőház örökös tagjává és titkos tanácsossá nevezte ki.
A két vh. közötti csehszlovákiai magyar politikai publicisztika kiemelkedő képviselője volt. 1943-ban a régi magyar parlamenti élet humoros epizódjaiból összeállított könyve jelent meg.
Művek: Die Nationalitäten in den Staaten Europas (társszerző, szerk. Ewald Ammende), Wien 1931; A T. Ház humora – Kivonat a Parlamenti Naplókból, Bp. 1943.
Irodalom: Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, 1967, 1983; Popély Gyula: Ellenszélben – A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban 1918–1925, 1995; Brogyányi Judit: Kicsi históriák a régmúltból – Sz. G. elfelejtett könyve, Vasárnap 1996/20; Eller Ferenc: Nemzetközi kisebbségi kongresszusok a két világháború között, Regio 1996/3.
T. L.
