Szuchy M. Emil
* Csicsóka, 1912. okt. 6. / közíró, színházi rendező, muzeológus
Az eperjesi szlovák ev. gimnáziumban érettségizett (1930), a prágai konzervatórium színészi tagozatán tanult (1932–1935), majd a varsói Színháztudományi Intézet ösztöndíjasa, 1940–1942-ben az ungvári Ruszin Nemzeti Színház igazgató rendezője, 1943–1944-ben katonaként a frontszínház tagja, haditudósító volt. A háború után az Erdélyi Magyar Színház rendezője és színésze, 1948–1949-ben a romániai MADOSZ titkára, majd a Medgyesi Múzeum asszisztense, később (1951–1956) igazgatója. 1956 aug.-ban Po.-ba költözött, a Népművelési Intézet szakelőadója lett. 1959-től a dunaszerdahelyi üzemi klub vezetője, 1969–1989-ben a komáromi Duna Menti Múzeum Szépművészeti Osztályának vezetője, 1985-től nyugdíjasként dolgozott uott. 1991- ben az Új Komáromi Lapok főszerkesztő-helyettese volt. Közíróként (1999-ig) főleg színikritikákat és művészportrékat írt. Foglalkozott Berecz Gyula és Bokros Birman Dezső munkásságával is. Cseh, orosz, román nyelvű színműveket is fordított.
Művek: Műsortanácsadó műkedvelő színjátszó együttesek számára, bibl., 1963; Rákosi Ernő, tan., ISZ 1974/5; Sors- és korkép Tallós Prohászka Istvánról, tan., ISZ 1975/8; A komáromi képzőművészeti élet és Harmos Károly, ISZ 1979/9; Staudt-Csengeli Mihály életútja, tan., ISZ 1983/3; Gömöri vallomások (Bacskai Béla), publ., ÚSZ 1976. jún. 17.
F. Z.
