* Alsókubin, 1843. augusztus 11. – † Újtátrafüred, 1899. december 2. / orvos, botanikus

A magashegységi klímaterápia úttörője. Szontagh Dániel Zászkal6, 1809. január 3. – † Nagyszombat, 1867. április 4. királyi tanácsos, történetíró, genealógus, flórakutató fia volt. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte el (1868). Pesten letelepedve a Természettudományi Közlöny c.folyóirat szerkesztőjeként elsősorban botanikával foglalkozott. 1873-ban az ótátrafüredi „vízgyógyintézet” vezetője lett és a kezdetleges állapotokat látva egy 20 holdnyi bérelt területen új gyógyszanatórium építésbe fogott és megalapította Újtátrafüredet. 1883-ban új szanatóriumot létesített, amely az akkori Magyarország első, téli időszakban is működő magaslati gyógyhelye volt. Itt a havasi klíma, a vízgyógyászat és az elektroterápia együttes alkalmazásával gyógyítottak. Fia, ifjabb Szontagh Miklós (Újtátrafüred) szintén az orvosi pályát választotta és apja munkáját folytatta. Szontagh szenvedélyes természetjáró, hegymászó és síelő volt, egyik kezdeményezője volt a Magyarországi Kárpátegyesület megalapításának. Több magyarul és németül írt könyvet publikált.

Főbb művei:
Új Tátrafüred éghajlati viszonyai. Tíz év meteorológiai megfigyelés alapján,1883;
Képes kalauz a Tátraalji fürdőbe és a Magas Tátra hegyvidékére. Egy színes térképpel és két helyrajzi vázlattal, 1885;
A Magas Tátra és hegyvidéke, különös tekintettel a tátravidéki fürdőkre és nyaralóhelyekre, 1895; Tátrakalauz, 1896;
A Basedow-betegség és sikeres orvoslása Újtátrában 82 eset kapcsán, 1899.