Szlávy József

* Győr, 1818. november 23. – † Zsitvaújfalu, 1900. augusztus 8. / közgazdász, politikus, 1872–1874 között magyar miniszterelnök, az MTA tagja

Felsőfokú tanulmányait a bécsi Theresianumban kezdte, majd 1844-ben a selmecbányai akadémián bányamérnöki oklevelet nyert és az oravicabányai kincstári uradalom szolgálatába lépett. 1846–1848 közt budai kamarai titkár. 1848-ban Kossuth az oravicai üzemek igazgatójává, majd kormánybiztossá nevezte ki, megbízva, hogy az üzemeket állítsa át a honvédség felszereléséhez szükséges vas- és acélanyag termelésére. Az 1848/49-es szabadságharc leverése után ötévi fogságra ítélték, azonban két és fél esztendő múlva visszanyerte szabadságát és előbb Pozsonyban, majd a Bihar megyei Álmosdon telepedett le. 1861-ig birtokain gazdálkodott. 1865-ben Bihar vármegye főispánja, 1867-ben a Deák-párt konzervatív csoportjához tartozó országgyűlési képviselő, 1867-től 1869-ig belügyi államtitkár, 1870. május 24-től 1872. december 5-ig földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter az Andrássy- és a Lónyay-kormányban. 1872. december 4-től 1874. március 21-ig miniszterelnök, és 1873. december 19-től 1874. március 21-ig pénzügyminiszter is. Megakadályozta, hogy az államháztartás deficitjét az állami vas- és szénbányák, továbbá a vas- és acélművek eladásával szüntessék meg. A Deák-párt és a balközép fúziója után egy időre visszavonult, majd 1879-ben a képviselőház elnöke, 1880-tól 1882-ig pedig közös pénzügyminiszter. 1882-től koronaőr és főrendiházi tag, 1885-től főrendiházi alelnök, 1894 – 1896-ban a főrendiház elnöke. 1884-ben az MTA igazgató tagja lett.