Szitási Ferenc

* Ekecs, 1943. jan. 16. – † Nagylég, 1986. okt. 11. / költő

Alapiskoláit szülőfalujában, a tanítóképzőt Rozsnyón végezte. Nyitrán, levelező hallgatóként, magyar– szlovák szakos tanári oklevelet szerzett. 1967-től Nagylégen tanított, 1975-től haláláig járási tanfelügyelő volt Dunaszerdahelyen.

A 60-as évek második felében jelentkezett versekkel, de a verskedvelő olvasók a Vetés-csoport fellépése, majd az Egyszemű éjszaka c. antológia megjelenése nyomán ismerték meg a nevét. Egy sajátos tájegység és emberének költője kívánt lenni. Az ún. metaforaiskola követőjeként próbálta költői képekbe, főként metaforákba öltöztetni a csallóközi lét szellemi és természeti vonatkozásait. Túlságosan tapad azonban a felszínhez, gesztusai leíró s nem elemző jellegűek, a sokszor találó és hatásos képek nem tárják fel a lényeget, nem állnak össze szerves, „részek nélküli” (József Attila) műegésszé. Viszonylag rövid alkotói korszaka nem tette lehetővé számára a költői-művészi és szemléleti kibontakozást, önmagára találást.

Művek: Hullámverésben, v., Po. 1975; Egyszerű leltár, v., posztumusz kötet, uo. 1993.

Irodalom: Tőzsér Árpád: A Vetés-csoportról. = uő: Az irodalom valósága, 1970; Balla Kálmán: Féleredmény, ÚSZ 1976. máj. 14.; Varga Imre: Kaleidoszkóp, Hét 1976/5; Mészáros Károly: Költő volt, kortársunk volt, ISZ 1986/12; Zalabai Zsigmond: Verstörténés, 1995.

Sz. Z.