* Pozsonypüspöki, 1945. május 15. – / helytörténész, számítás technikus

1947 márciusában kalandos körülmények között, a Duna jegén átkelve hagyta el Csehszlovákiát családjával és Rajkán lelt új otthonra. Később szüleivel Rákoskertre költözött és itt végezte el 1951–1959 között az általános iskolát. 1959–1963- ban a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban tanult, az érettségit követően 23 évig a BME Elektroncsövek és Félvezetők Tanszékén technikusként, majd a félvezető és vákuumtechnikai laboratórium vezetőjeként dolgozott. 1984-ben felsőfokú számítástechnikai diplomát szerzett. 1990 után a Systrend Számítástechnikai Kft. műszaki munkatársa, majd műszaki igazgatója volt 2005-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig. Ekkor fordult érdeklődése a helytörténet felé. Pozsonypüspökivel és itt maradt rokonaival, ismerőseivel kényszerű távozása után sem szakadt meg a kapcsolata. Az ő kezdeményezésére alapították meg a „Pozsonypüspöki Magyarságának Megmaradásáért” díjat, amelyet a település javáért munkálkodó személyeknek ítélnek oda.

Főbb művei:
Rákoskert története, 2005;
A Szelepcsényi család története 1598–2009, 2009;
Pozsonypüspöki, ahogyan az emlékeimben él, 2010;
Templomunk, a pozsonypüspöki Szent Miklós anyaegyház (szlovákul is), 2012;
Pozsonypüspöki és Szúnyogdi temetője, 2014.