* Szepesszombat, 1912. február 14. – † Szabadka, 1988. szeptember 20. / földrajzi utazó, eszperantista, író
Apja állatorvos volt és ezért gyakran költözött a családjával. Amikor iskolába kezdett járni már a vajdasági Nagykikindán lakott szüleivel. A gimnáziumot viszont a montenegrói Nikšićben fejezte be. A zágrábi egyetemen jogot végzett, majd újságíróként dolgozott és tudósítóként 1939-ben Argentínába utazott, hogy az ottani jugoszláv emigránsokról írjon. Feltehetően zsidó származása miatt is vállalta ezt a feladatot, hogy minél távolabb legyen Európától. Csak 1954-ben tért vissza Jugoszláviába, de ezután is gyakran utazott a világban. 1962-ben járt először Afrikában. 1972-től Szabadkán élt és egy múzeum igazgatójaként ment nyugdíjba. Úti élményeiről számos könyvet, tanulmányt és beszámolót írt, többnyire eszperantóul, amelyet aztán sok más nyelvre lefordítottak. Ő maga magyar anyanyelve mellett több mint 20 nyelvet beszélt különböző mértékben, ebből társalgási szinten tudott szerb-horvátul, németül, angolul, franciául, spanyolul, olaszul és eszperantóul.
Tagja volt az Eszperantó Nyelvi Akadémiának és tiszteletbeli tagja az Eszperantó Világszövetségnek. Eszperantó nyelvkönyvek mellett novellákat is írt eszperantóul, valamint szerb-horvátul és spanyolul. Emellett több könyvben és cikkben foglalkozott az eszperantó jelentőségével és jövőbeni lehetőségeivel. A dél-amerikai, afrikai, ázsiai és óceániai utazásai során megszerzett néprajzi gyűjteménye a Zentai Múzeumban található.
