Szeder Fábián János

* Csáb, 1784. június 24. – † Komáromfüss, 1859. december 13. / bencés pap és tanár, nyelvész, néprajzi gyűjtő

Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Komáromban folytatta. 1797–1799-ben Esztergomban szónoklatot és költészetet, 1800–1802-ben Pozsonyban az akadémián bölcseletet tanult. 1803-ban belépett a Szent Benedek-rendbe és Pannonhalmán, illetve Győrött elvégezte a teológiát. Pappá szentelését követően 1808-tól Esztergomban volt gimnáziumi tanár, 1811-től Győrött tanított, majd az iskola igazgatója lett. Tanított még Sopronban és Dömölkön is. 1817-től ismét Győrött volt tanár, majd 1819–1824-ben Nagyszombatban, 1824–1826-ban Komáromban, 1826–1830-ban Esztergomban, 1830–1832-ben Pannonhalmán volt a nevelés, az esztétika, az oklevéltan tanára. Az MTA 1831-ben levelező tagjává választotta, de 1837-ben akadémiai tagságáról lemondott. 1832-től Pannonhalmán volt levéltárnok, majd könyvtárnok, 1841-től haláláig a bencés rend komáromfüssi birtokainak jószágkormányzója. Íróként sokféle műfajban jeleskedett. Cikkei, elbeszélései, vígjátékai, versei a korabeli folyóiratokban láttak napvilágot, de szerkesztett is, 1828–1833 között Esztergomban jelentette meg az Uránia nemzeti almanachot.
Egy magyar–német szótára, a Magyar grammatika és egy további nyelvészeti munkája kéziratban maradt a pannonhalmi könyvtárban. Legismertebb műve  A palóczokról című „népismereti dolgozata”, amelyet Horvát István (1784–1846) irodalmár buzdítására írt és benyújtotta a Tudományos Gyűjtemény pályázatára. Életével és munkásságával az utóbbi időben elsősorban Csáky Károly (Kelenye) foglalkozott. Az ő kezdeményezésére helyeztek el kétnyelvű emléktáblát a csábi templom falán már 1984-ben, ill. rendeznek évente Szeder Fábián Emléknapokat. Komáromfüssi egykori lakóházán szintén van emléktáblája.