* Komárom, 1930. augusztus 11. – / irodalomtörténész, irodalomkritikus, egyetemi oktató
Elemi iskolai tanulmányait követően a komáromi hajógyárban munkásként dolgozott. A gépészeti technikumot 1953-ban esti tagozaton végezte el. Az érettségit követően a pozsonyi Pedagógiai Főiskola hallgatója lett és 1957-ben magyar szakos tanári oklevelet szerzett. 1957–1960-ban a galántai gimnáziumban tanított, majd a nyitrai Tanárképző Főiskola oktatója lett. 1968–1974-ben, valamint 1980–1985-ben tanszékvezető volt. 1985–1995 között docensként oktatott a magyar tanszéken. 1995-től nyugdíjasként Komáromban él. Irodalomtörténészként elsősorban a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom történetével, Győry Dezső munkásságával foglalkozott. Több monográfiát írt szlovákiai magyar írókról és költőkről és összefoglalta a II. világháború utáni szlovákiai magyar irodalom történetét. Számos kitüntetést kapott (Fábry Zoltán-díj, 1989; A Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje, 2000; Magyar Művészetért Díj, 2001).
Főbb művei:
A vox humana poétája,Győry Dezső csehszlovákiai költészete, 1972;
Arcok és művek, 1988;
Duba Gyula, 1997;
Ozsvald Árpád, 2000;
Magyar irodalom Szlovákiában I-II., 2000–2001;
Turczel Lajos, 2002.
