Szarka László

* Klobusic, 1953. aug. 20. / történész, a történettudomány kandidátusa

Gyermekkorát Alsószeliben töltötte, a galántai gimnáziumban érettségizett (1971), majd a po.-i Komenský Egyetem BTK-án magyar– történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1976). 1976/77-ben az SZTA Történettudományi Intézetének (Pozsony) tudományos ösztöndíjasa, 1977–1985 között a CSTA budapesti kutatócsoportjának tudományos ügyintézője, 1986–1995-ben az MTA Történettudományi  Intézetének  tudományos  munkatársa, később mb. osztályvezető (1995/98), majd programigazgató (Kisebbségkutató Műhely, 1998/2000). 2001-től az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója. A 70-es évek végétől Mo.-n él, a történettudomány kandidátusa fokozatot 1995-ben szerezte meg. Kutatási területe a cseh és szlovák történelem a 19–20. században, a nemzetiségi kérdés Mo.-on és Közép-Európában, a magyar nemzeti kisebbségek története a 20. században, valamint etnikai térszerkezeti változások a kelet-közép-európai határmenti régiókban, etnopolitikai konfliktusok a Mo.-gal szomszédos államokban és a magyar kisebbségek 20. századi migrációs és asszimilációs veszteségei. A szomszédos országok tudományos intézeteivel kiterjedt kapcsolatai vannak.

A 70-es évek közepétől publikál, először irodalomkritikákat, könyvrecenziókat írt, a történelem iránti érdeklődése a 80-as években vált határozottá. Tanulmányok a magyarországi szlovákok múltjából (ISZ 1981/7.) c. írása jelzi, hogy figyelme a magyar–szlovák kapcsolatok, ezen belül is a szlovák történelem felé fordul. Tanulmányai, forrásközlései a közép-európai sorsközösség témáit érintik. Kutatási eredményeit A szlovákok története (Bp. 1993), ill. a Szlovák nemzeti fejlődés – magyar nemzetiségi politika 1867–1918 (1995) c. köteteiben összegezte. A szlovákok története c. kötetben tárgyilagosan, tudományos igénnyel vizsgálja a szlovák nép történetét, s különösen történelmi párhuzamai tanulságosak. A Szlovák nemzeti fejlődés – magyar nemzetiségi politika 1867– 1918 c. művében a nemzeti fejlődés súlyponti kérdéseit vizsgálja, s feltárja azokat az okokat, melyek 1918-hoz, a szlovákok különválásához vezettek. A Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918–1992 c. gyűjteményes kötetben közölt tanulmányában is az együttélés kérdéseit boncolgatja. Írásainak erénye a tények tárgyilagos szemlélete, az árnyalt és választékos stílus.

Művek: Szlovákkérdés – felvidéki politika 1918 előtt, tan., Kort. 1987/3; A méltányos nemzeti elhatárolódás lehetősége 1918 végén, tan., Regio 1990/1; A kisebbségi kérdés a magyar–csehszlovák kapcsolatokban, tan., Regio 1990/3; Duna-völgyi barátságok és viták. Jászi Oszkár közép-európai dossziéja (Litván Györggyel közösen), Bp. 1991; „Szénás lábbal, szalmás lábbal”. A magyar–szlovák történeti sztereotípiák, tan., ISZ 1995/4; A közép-európai államok kapcsolatai (Élő történelem), Bp. 1997; Duna-táji dilemmák. Nemzeti kisebbségek – kisebbségi politika a 20. századi Kelet-Közép-Európában, Bp. 1998; A szlovákiai magyarok kényszerkitelepítéseinek emlékezete 1945–1948 (többszerzős, szerk.), Komárom 2002; Közösségi léthelyzetek – közösségi alternatívák, Bp. 2004.

F. Z.