* Pozsony, 1920. június 17. – † Galánta, 2010. szeptember 25.

Szülővárosában érettségizett 1938-ban, az agrármérnöki oklevelet a mosonmagyaróvári Agrártudományi Akadémián szerezte 1943-ban. 1943–1945-ben a Diószegi Cukorgyár Rt. alkalmazottja. 1945-től növénynemesítő Diószegen. Elsősorban a gabonafélék nemesítésével foglalkozott. Tudományos ismeretterjesztő cikkeket publikált szlovákiai magyar lapokban és rendszeresen tartott szakmai előadásokat is. Tevékenyen részt vett a szlovákiai magyar kórusmozgalomban, 1964–1989-ben a diószegi Vox Humana Vegyeskar, 1984–1990-ben a galántai Kodály Zoltán Daloskör tagja volt. Fia, Szamák Mihály (Pozsony, 1949. július 6. –) biológus, lapszerkesztő 1972–1985 között az úszori növénynemesítő állomáson dolgozott genetikusként. Megszerezte a biológiai tudomány kandidátusa fokozatot is, de később felhagyott a kutatómunkával és újságíró lett, a pozsonyi Pátria Rádióban hetente jelentkezik kertészeti tanácsaival.

Fő műve:
Járulékos elemek a búzanemesítés maximális termesztési–minőségi elképzelésének megvalósításában, 1989.