Szabó Miklós
* Deáki, 1884. május 23. – † Budapest, 1960. március 25. / tanár, klasszikafilológus
Édesapja, Szabó Zsigmond Deákiban volt ref. lelkipásztor. 1894-ben a család Győrbe költözött. Szabó Miklós itt végezte gimnáziumi tanulmányait is. Az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti tudományegyetemen 1906-ban bölcsészdoktori, 1907-ben tanári oklevelet szerzett. 1911-től az Eötvös Kollégium tanára, 1929-től aligazgatója, 1935–1945 között igazgatója volt. 1944-ben szélsőjobboldali támadások kereszttüzébe került, 1945 áprilisában viszont az új hatalom képviselői szólították fel, hogy önként távozzon az intézmény éléről. 1945–1947-ben az MTA könyvtárában dolgozott. Már nyugdíjasként fogott bele egy, az ókori görögség szókincsét tartalmazó nagy görög–magyar szótár összeállításába. Ezt végül az ő munkássága nyomán Györkösy Alajos folytatta, majd Kapitánffy István és Tegyey Imre fejezte be. Elsősorban a nagy ókori görög filozófusok műveit fordította magyarra (Arisztotelész: Nichomachoszi Ethika I-II., 1942; Organon, 1961; Platón: Az állam, 1943).
Fő műve: A beszédek bekeretelése Homeros költeményeiben, 1906.
