Szabó Ervin

* Szlanica, 1877. augusztus 23. – † Budapest, 1918. szeptember 29. / könyvtáros, szerkesztő

Eredeti neve: Schlesinger Sámuel Ármin. Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem jogi karán kezdte, majd két alapvizsga letétele után a bécsi egyetemen folytatta. A budapesti egyetem államtudományi karán doktorált 1899-ben. Már egyetemi hallgató korában nemzetközi hírnévre tett szert statisztikai és könyvtárosi munkáival. Egy évig a képviselőház könyvtárában gyakornok, 1900-tól 1904-ig a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárosa, majd a Fővárosi Könyvtárhoz került, 1911-től ennek igazgatója, s vezetése alatt elérte a korszerű társadalomtudományi könyvtár színvonalát. Széles körű művelődési hálózatot tervezett, a könyvtárt a széles néprétegek számára igyekezett hozzáférhetővé tenni. Könyvtárosi munkája szorosan összefüggött a munkásmozgalomban vállalt jelentős részvételével elméleti és gyakorlati téren egyaránt. 1900-tól az MSZDP183 aktív tagja, a Népszava állandó munkatársa és az évenként kiadott Népszava Naptár szerkesztője, a szocialista diákmozgalom irányítója, számos agitációs füzet szerzője.
Társadalomtudományi munkásságát – tudományos szinten – 1903-ban kezdte meg, elsősorban a Társadalomtudományi Társaságban (melynek 1906-tól alelnöke volt) és a Huszadik Században; az utóbbiban rendszeres tájékoztatást adott a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről. Cikkeket írt a Neue Zeit c. német és a Mouvement Socialiste c. francia folyóiratba is. Szerkesztésében és előszavával jelent meg Marx és Engels válogatott írásainak két kötete (1905; 1909), amely a magyar nyelvű marxista irodalom alapvetését jelentette. Írásaival támogatta a Szabadgondolat c. folyóiratot és a Világ c. napilapot. Az I. világháború éveiben tevékenysége új lendületet kapott, súlyos betegsége ellenére az antimilitarista mozgalom szellemi vezérévé vált. Részt vett annak a csoportnak a munkájában, amely előkészítette a Tisza István miniszterelnök elleni merényletet. Betegágyában fejezte be nagy történelmi művét az 1848/49-es forradalomról.

Főbb művei:
A magyar jakobinusok, 1902;
Társadalmi és pártharcok a 48 – 49-es magyar forradalomban, 1921;
Szabó Ervin Válogatott írásai (műveinek teljes bibliográfiájával), 1958;
Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900 – 1918, 1959.