* Pozsony, 1923. dec. 17. – † uo., 1945. ápr. 6. / költő

1942-ben érettségizett, utána a Komenský Egyetem német–magyar szakos hallgatója lett, de tanulmányait nem fejezhette be. 1945. ápr. 3-án a város szovjet elfoglalását előkészítő tüzérségi támadás során gránátszilánkoktól halálosan megsebesült.

Tehetséges költőnek mutatkozott. 1942- ben két iskolatársával, Szabó Lászlóval és Hentz Zoltánnal közös verskötete jelent meg, melyet Válogatott költemények címmel tanáruk, Szalatnai Rezső állított össze. Szalatnai őt így jellemezte: „Komoly mondanivalója van: a magány ereje és a szomorúság bája ez a mondanivaló. A fiatal költő hű önmagához, sohase beszél másról, mint amit a tudat csákányával tudattalanságából feltár. Témái mindig vágyak és ösztönök, s felettük az élet ismerőjének rezignációja lebeg.”

Művek: Üzentek értem, v., 1993.

Irodalom: Selmeczi Elek és Szalatnai Rezső előszavai és Mayer Judit utószava a posztumusz kötetben.

T. L.