* Pozsony, 1842. szeptember 18. – † Budapest, 1914. április 14. / paleobotanikus, pedagógus, az MTA levelező tagja (1898)

Pályáját 1858-ban tanítóként kezdte, közben a pesti, 1869–1870-ben a berlini és bonni egyetemen tanult és 1868-ban Pesten természetrajz szakos tanári oklevelet szerzett. 1867-től a budai reáliskola, 1874-től haláláig a gyakorló gimnázium tanára volt. Érdeklődése elsősorban a paleobotanikára irányult. Először Fiume környékének flóráját kutatta. A fitofenológiai tanulmányok (1871–1900) közben áttért a paleontológiára és a tudományos paleofitológia magyarországi megalapítójává vált. Sok magyarországi fosszilis lelőhely növényi adatait dolgozta fel. Egyik szorgalmazója volt a tanszermúzeum felállításának. 1899-től a múzeum igazgatója. A Magyarhoni Földtani Társulat tagja, 1886–1899-ben titkára és a Földtani Közlöny szerkesztője volt. Részt vett a Földrajzi Társulat Balaton-kutatásában is és a fővárosi turistamozgalom megalapításában.

Főbb művei:
Phytophaenológiai tanulmányok, 1875–1876;
Néhány szó a Mecsek-hegység harmadkori tájképeiről, 1878;
A Fruska Gora aquitaniai flórája, 1881;
Magyarország phenológiai térképe, 1884;
A Zsil-völgy aquitaniai flórája, 1884–1887;
A gánóczi mésztufa lerakodás flórája, 1893;
A biológiai tudományok és módszerük történeti fejlődése, 1894;
A Cinnamomum-nem története, 1905;
A Balaton-vidéki növényfenológiai megfigyelések eredményei, 1906.