* Trencsén, 1866. május 4. – † Budapest, 1932. december 17. / gépészmérnök

Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd 1887-ben a budapesti műegyetemen végezte gépészmérnökként, de az elsők között speciális elektrotechnikai előadásokat is hallgatott és későbbi pályáján a villamossággal foglalkozott. 1891-től 1893-ig a Ganz Villamossági Rt. brazíliai (Sao Paulo, Comphania Agua e Luz cég) erőmű-építkezéseinek vezetője. 1896-tól 1910-ig a gyár főmérnöke volt. Cégvezetői minőségben közel másfél évtizeden át számos külföldi és hazai elektromos telep tervezésében, építésében és üzembe helyezésében vett részt. 1911-ben a konstantinápolyi elektromos művek vezérigazgatója, 1911-től 1919-ig Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek vezérigazgatója, 1920-tól műszaki tanácsadója. Széles körű irodalmi tevékenységet folytatott. Számos szaklapnak volt munkatársa és az Elektrotechnika szerkesztője. Az angol elektrotechnikai egyesület, a Society of Electrical Engineers tagja. 1918-ban a Galilei Páholy nagymestere lett.

Főbb művei:
Az elektromos vezetékek számítása (Herzog Józseffel, 1890;
Az erősáramú elektrotechnika (In: Technikai fejlődésünk története), 1927.