Somló Bódog
* Pozsony, 1873 – † Kolozsvár, 1920. szeptember 20. / jogász, egyetemi tanár
Tanulmányait Kolozsvárott, Lipcsében, Heidelbergben végezte. Utána a kolozsvári egyetemen magántanár (1899-ben jogbölcselet, 1903-ban politika), 1899-től nagyváradi jogakadémiai tanár. 1905–1918 között kolozsvári egyetemi tanár, 1918–1919-ben a Károlyi kormány kinevezte a budapesti egyetem tanárává (jogbölcselet, nemzetközi jog). Pályájának kezdetén mint jogbölcselő pozitivista oldalról indult és a neokantiánizmusig érkezett el. Előbb a Stammler-féle „helyes jog” elméletének egyik hazai képviselője, későbbi munkáiban az „általános jogtan”-nak nevezett irányt vezette tovább, Austin és Stammler tanait tovább fejlesztve a jog legáltalánosabb fogalmi elemeit kereste, amelyekbe már bizonyos társadalmi elemeket is belevett. Utóbb – ismét tovább fejlesztve tételeit – jogfogalmi fejtegetéseinek alapvető tétele nem az erkölcs, hanem a hatalom jelentőségének hangsúlyozása, bár külsőleg elfogadta a kanti jogállam fogalmát. Harkányi Edével és Pikler Gyulával részt vett a Társadalomtudományi Társaság megalapításában. Öngyilkos lett. Két német nyelvű könyvét már halála után Németországban adták ki.
Főbb művei:
Parlamentarizmus a magyar jogban, 1896;
Törvényszerűség a szociológiában, 1898;
A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei, 1898;
Állami beavatkozás és individualizmus, 1903;
Zur Gründung einer beschreibenden Soziologie, 1909;
Az érték problémája, 1911;
A helyes jog elmélete, 1914;
Platón állama, 1920;
Machiavelli, 1921;
Gedanken zu einer ersten Philosophie, 1926;
Juristische Grundlehre, 1927.
