* Svedlér, 1833. december 8. – † Budapest, 1901. október 12. / kohómérnök, akadémiai tanár
Eperjesen és Kassán járt gimnáziumba. A selmecbányai Bányászati és Erdőmérnöki Akadémiára 1854-ben iratkozott be, amelyet 1858-ban végzett el, majd kincstári szolgálatba lépett. 1861-től Máramaros vármegyében dolgozott, az aknaszlatinai sóbányák számára gőzmalmot tervezett. 1864–1867-ben kohómester Kabolapolyánán, 1867–1869-ben Fejérpatakon gyakornok, 1869-ben a turjaremetei vasgyárnál felügyelő. 1872-ben a póniki, majd 1873-ban a tiszolci vasgyár vezetője volt. 1881-től a selmecbányai akadémia vaskohászati tanszékének helyettes tanára; 1882-től a tanszék vezetője. Tanári tevékenységét egy nyugat-európai tanulmányút erejéig megszakította, a Saar- és a Ruhr-vidék vas- és acélipari üzemeiben tett látogatásáról később cikksorozatban számolt be a Bányászati és Kohászati Lapok hasábjain. 1892–1896 között az akadémia igazgatója volt és ebben a minőségében sokat tett az oktatás korszerűsítéséért és átszervezéséért. Több találmány fűződik a nevéhez (folytonosan működő vízgázfejlesztő készülék; Sóltz–féle acélpest; Sóltz–féle adagoló és gázfogó készülék nagyolvasztókhoz). 1892-ben ő volt a megalakítója az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek (OMBKE), melynek ügyvezető alelnöke volt. 1894-ben életre hívta a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületét is, amelynek szintén első alelnöke lett. Röviddel halála előtt ment nyugdíjba. III. osztályú vaskorona-renddel tüntették ki és megkapta a magyar királyi bánya főtanácsosi címet is. Tiszteletére az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1967-ben Sóltz Vilmos emlékérmet alapított.
Főbb művei:
A Thomas és Gilchrist-féle eljárásnak jelen állása és ennek befolyása a vasiparra (Bányászati és Kohászati Lapok), 1882;
A Farbaky és Sóltz féle folytonosan működő vízgázfejlesztő készüléknek leírása és elmélete (uo.), 1885;
Drótgyártásra való rudacsok és bugák öntése a Kurzwernhardt féle eljárás szerint (uo.) 1887;
A vasgyártás története (uo.), 1895;
A Sóltz féle adagoló, 1896;
A tégely acélgyártás és a tégelyacél kereskedelmi gyártmánnyá való feldolgozása, 1897.
