Simon Attila
* Rimaszombat, 1966. december 9. – / történész, egyetemi oktató
Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1984-ben érettségizett. 1989-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett, a PhD-fokozatot 2005-ben a pécsi Tudományegyetemen nyerte el. 1989-től előbb a bátkai általános iskolában, majd a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnáziumban tanított. 2001-től a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa, 2005-től a komáromi Selye János Egyetem oktatója, a Tanárképző Kar Történelem Tanszékének vezetője. Kutatási területe a szlovákiai magyarság két világháború közötti története.
Több – részben Kovács Lászlóval közösen írt – tankönyv (A magyar nép története a honfoglalástól a szatmári békéig, 1997; A magyar nép története 1711-től 1918-ig, 1998; A magyar nép története a 20. században, 2000; Történelem I-II., 2006–2007) és módszertani segédanyag, munkafüzet szerzője. Szakmai konferenciák szervezője és rendszeres előadója. Popély Árpáddal szerkesztette A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok I-II. (2009, 2010) c. kiadványt, emellett egyéb kisebbségkutatási műveket is összeállított, szerkesztett. 2009-ben a Posonium Irodalmi Díj Elsőkötetes Szerzői Díjával jutalmazták.
Főbb művei:
A szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája 1990–2002, 2004;
Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között, 2008;
Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban, 2010;
Küzdelem a városért. Pozsony és a pozsonyi magyarok, 2011;
Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban, 2013.
