* Pozsony, 1931. febr. 8. – † uo.,1998. ápr. 10. / költő, műfordító
Komáromban érettségizett (1951), előbb kétkezi, majd szellemi munkásként dolgozott. A 60-as évek végén a Hét munkatársa volt, 1972-től szabadfoglalkozású író.
Az 50-es évek közepétől publikál, társszerzője a Fiatal szlovákiai magyar költők antológiájának (1958). Önálló kötettel (Pólusok, 1967) aránylag későn jelentkezett, majd hamarosan műfajt váltott, s a gyermeklírában alkotott figyelemreméltót. Az 1977-ben kiadott Tikirikitakarak c. kötete több kiadást is megért. Verseiben egyéni módon ötvözi Weöres Sándor verszenéjét, Tamkó Sirató Károly avantgárd hangszerelését és Nemes Nagy Ágnes profán egyszerűségét. A stíluseszközök közül nem annyira a szóképekre, mint inkább a szójátékokra, a sorvégi belső rímekre, az alliterációkra, a ritmusra, a nyelv zeneiségére épít. Szlovák, cseh, orosz és német költők verseit fordította magyarra.
Művek: Karcsi kacsa kalandjai, verses mese, 1973; Tikirikitakarak 1977, 1983, 1991, 2004.
Irodalom: Tőzsér Árpád: Egy portré módosulása. = T. Á.: Szavak barlangjában, Po.–Bp. 1980; Cselényi László: Költészetünk arcképcsarnoka: S. T., Hét 1976/44; Zalabai Zsigmond: „A játszótársam, mondd, akarsz- e lenni?”. = Z. Zs.: Mérlegpróba, Po.– Bp. 1978.
F. Z.
