* Budapest, 1901. jan. 13. – † Pozsony, 1988. dec. 17. / költő, novellista
Bp.-en a Málnai Intézetben tanítói képesítést szerzett (1918), később uott tanított. 1921-ben Szlovákiába jött férjhez.
Az 50-es évek közepétől publikált az Új Szóban, a Hétben, a (Dolgozó) Nőben és az ISZ-ben. Halk szavú, míves költő volt, akit elsősorban a harmónia, a szeretet, a szerelem és a városi hangulat foglalkoztatott. Az irodalmi élet perifériájára szorítva is megőrizte emberi, költői hitelét, polgári értékrendjét. Egyetlen verskötete Szeretlek, élet (1965) címmel jelent meg.
Művek: Leánykérés, n., Dolgozó Nő 1955/14; Dódi (Dávid Teréz darabjának bemutatója a MATESZ- ban), színikrit., uo. 1958/14; Ez is szerelem, kisr., Nő 1967/34–46; Császármetszés, elb., ISZ 1975/6; Aki kétszer hal meg, elb., VÚSZ 1977. márc. 20.
Irodalom: Barsi Imre: Egy asszony vallomása, ÚSZ 1966. jan. 6.; Kövesdi János: A költészet dilemmái, ISZ 1966/3.
F. Z.
