Simándy Pál
* Igrici, 1891. jan. 5. – † Budapest, 1978. aug. 11. / író, publicista
A gimnáziumot Miskolcon, a ref. teológiát Sárospatakon végezte. 1915–1917-ben Losoncon volt hitoktató, s 1920-ban, mivel Mo.-on pol. üldözésben volt része, ide emigrált. 11 évet töltött Losoncon, egy ideig az YMCA helyi magyar titkára volt. Madách Kör néven baráti írókört alakított, s Komlós Aladárral országos hírű szabadegyetemet szervezett. 1931- ben visszatért Mo.-ra, s Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjaiban dolgozott. Polgári neve Gombos Ferenc volt, írói nevét Rákosi Viktor Elnémult harangok c. művének főhőse után 1919- től használta. 1945 után néhány évig (nyugdíjazásáig) a népművelés egyik irányítójaként dolgozott. A csehszlovákiai magyar sajtóval a 70-es évek elején újította fel kapcsolatát, az ISZ-ben jelentős írásokat közölt.
Az emigráns S. P. munkássága és hatása túlnőtt a losonci helyi kereteken. A Kassai Naplóban, a Korunkban és más lapokban közölt írásai nagy visszhangot keltettek, s termékeny hatást gyakoroltak a bontakozó sarlós nemzedékre. A csehszlovákiai magyar Ady-kultusznak is ő volt az egyik megalapozója, s a kisebbségi írószervezkedés korai kezdeményezője. Keményen fellépett a dilettantizmus és provincializmus ellen. Fő műve, Az elsikkadt hegyibeszéd tanúsága szerint olyan keresztény radikális ő, aki bírálja a történelmi kereszténységet, s Jézus nevét nemcsak hittani fogalomként, hanem emberi szimbólumként is értelmezi. Említett könyvét R. Rolland is elismeréssel méltatta, Fábry Zoltán pedig „etikai remeklésnek” nevezte.
Művek: A magyar kálvinizmus útja, tan., Losonc 1927; Siralmak könyve, elb., uo. 1928; Az elsikkadt hegyibeszéd, tan., uo. 1932; Diák a századfordulón, önéletrajzi r., Bp. 1965.
Irodalom: Győry Dezső: Az „újarcú magyarok” regénye, ISZ 1967/6–10 és 1968/1; Turczel Lajos: S. P. és a csehszlovákiai magyarság. = uő: Portrék és fejlődésképek, 1977; Vígh Károly: S. P., ISZ 1978/10; Turczel Lajos: S. P. és Losonc, Keleti Napló 1993/1–2.
T. L.
