* Kassa, 1833. december 22. – † Budapest, 1923. augusztus 14. / mineralógus, mecénás
Előbb jogot hallgatott, majd – mint egy 40 ezer holdnyi birtok várományosa – a hohenheimi és magyaróvári gazdasági akadémián folytatta tanulmányait. Utána Európa fejlettebb mezőgazdasági országait tanulmányozta. Az 1860-as évek végén érdeklődése a földtan és ásványtan felé fordult. 1866-ban bérbe adta birtokait, maga igen szerényen, szinte önsanyargatva élt, és minden erejével a tudományokat támogatta, jövedelmét az MNM ásvány- és őslénytára és a Földtani Intézet felvirágoztatására fordította. Több mint 2 millió aranykoronát áldozott tudományos gyűjtemények beszerzésére, pályadíjakra, tudományos intézetek műszerfelszerelésére, fiatal kutatók támogatására, külföldi tanulmányutakra stb. 1889-ben az MTAnál 20 000 koronás alapítványt tett tíz alapvető tudományos munka megírásának jutalmazására. Róla nevezte el Krenner József Sándor (1839–1920) az 1881-ben felfedezett semseyitet és az 1889-ben Felsőbányán felfedezett ólom-ezüst-antimon kénvegyületet, az andoritot60. Az MTA tagja 1882-ben választotta tagjává.
Főbb művei:
Szilágysomlyói harmadkori kövületek,1877;
A Magyar Nemzeti Múzeum meteorit gyűjteménye, 1886;
Spanyolországi utamról, 1888;
A Magyar Nemzeti Múzeum átalakítása, 1891.
