* Léva, 1886. aug. 1. – † Vác, 1956. okt. 5. / kultúraszervező, publicista
A középiskolát Léván és Bp.-en végezte, jogi diplomát Bp.-en szerzett. 1910-től a lévai takarékpénztár tisztviselője volt. A vh. kitörése után az orosz frontra került, s fogságba esve 6 évet Szibériában és a japánok között töltött. Hazatérve ismét a takarékpénztárban dolgozott, s a 20-as évek második felében annak igazgatója lett. Minden szlovákiai magyar kulturális mozgalomban részt vett, s ezzel nemcsak Léván lett népszerű, hanem a kisebbségi magyarság széles köreiben is. Igazgatója volt a nagy múltú lévai Casinónak s elnöke az SZMKE helyi szervezetének, melyek egymással versengve rendeztek magas színvonalú és attraktív előadóesteket. Országos viszonylatban az SZMKE-nek és a Szlovenszkói Magyar Társadalmi Egyesületek Szövetségének vez. tagja s a Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület alelnöke volt. A magyar ellenzéki pártok híve volt, de toleranciája, demokratikus gondolkodása révén az olyan népfrontos akciókba is bekapcsolódott, mint az 1936-ban Érsekújvárott és Komáromban rendezett Tavaszi Parlament. Egyik legjelentősebb tette a korábban könnyelműen elhanyagolt járási közművelődési testületek (jkt) szervezésének felkarolása és példamutató helyi megvalósítása volt. A lévai jkt keretében az 1936/37-es évadban nagyszabású előadás-sorozat folyt a kisebbségi élet viszonyairól és problémáiról, s az előadások nagy része S. szerkesztésében 1937-ben könyv alakban is megjelent. A következő évben S. volt a fő kezdeményezője és szervezője a lévai szabadtéri János Vitéz-előadásnak, mely egyedülálló rendezvény volt a maga nemében. A jogfosztottság idején ennek a helytállásnak lett szomorú következménye kényszerű Mo.-ra való távozása.
Művek: A lévai Casino 75 éves jubileumi évkönyve, Léva 1935; Kisebbségi problémák (szerk.), uo. 1937.
Irodalom: Turczel Lajos: Emlékezés egy kiváló lévai kultúraszervező emberre, Szabad Újság 1995. aug. 8.
T. L.
