Nagylévárd, 1794. július 22. – † Pest, 1862. április 11. / fiziológus, egyetemi tanár

Apja gazdatiszt volt Nagylévárdon. Középiskoláit 1801–1811 között Pozsonybanvégezte. 1817-ben lett orvosdoktor a pesti egyetemen. Már 1815-től tanársegéd volt Lenhossék Mihály Ignác (Pozsony) mellett az élettani tanszéken. Egy évet Bécsben is eltöltött, majd 1818-tól az elméleti orvostannak, 1820-tól az élettannak volt helyettes tanára. 1820-ban az elméleti orvostan, 1822-ben pedig az élettan rendes tanára lett. 1858-ban, részben kényszerűségből is, nyugdíjba ment, miután egyre súlyosbodó gerincbetegség kínozta. 1861. február 24-én kelt végrendeletében könyvtárát és vagyona felét az egyetemre hagyta, és ezzel tovább fejlesztette az orvoskari könyvtárat. Inkább oktató tevékenysége volt jelentős.

Főbb művei:
Dissertatio inauguralis medica de medicina populari, 1817;
Észrevételek a magyarországi cholerajárványról, 1831.