Schlesinger Lajos

* Nagyszombat, 1864. november 1. – † Giessen, 1933. december 16. / matematikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1902)

Egyetemi tanulmányait Heidelbergben és Berlinben végezte, ahol 1887-ben doktorátust tett, 1889-ben magántanárrá képesítették. 1897-ben Bonnban rendkívüli tanár, 1897-től 1911-ig a kolozsvári egyetemen a matematika nyilvános rendes tanára. 1911-ben Budapestre nevezték ki, de még ugyanebben az évben Giessenbe hívták meg egyetemi tanárnak, 1930-ban nyugdíjazták. Főleg a függvényelmélet, a lineáris differenciálegyenletek témájával foglalkozott. Gauss komplex függvénytani vizsgálatainak egyik folytatója volt és több tanítványát is bevezette ezekbe a kutatásokba. Eredményeket ért el a komplexváltozós közönséges differenciálegyenletek elméletének kidolgozásában; e kérdés legkiválóbb szakembereinek egyike volt abban a korban. Vizsgálatai ma is kutatásokra ösztönöznek. Értékesek matematikatörténeti dolgozatai. Sokat tett Bolyai János tudományos értékelése érdekében.

Főbb művei:
Handbuch der Theorie der Linearen Differentialgleichungen I–III., 1895–1898;
J. Bolyai in Memoriam, 1902;
Vorlesungen über lin. Differencial gleichungen, 1908;
S. F. Gauss’ Werke, 1917;
Raum, Zeit und Relativitätstheorie, 1920.