* Szenice, 1857. október 1. – † Budapest, 1932. június 14. / jogász, rendőrfőkapitány, családtörténész
Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte 1878-ban. Ezután Nyitra vármegye aljegyzője, 1880-ban főszolgabíró, 1884-ben főszámvevő Nyitrán, 1887-ben Nyitra vármegye főjegyzője lett. 1892-ben országgyűlési képviselővé választották, 1894-ben Hont és Nógrád vármegye főispánjává nevezték ki, 1896-ban államrendőrségi főkapitány lett Budapesten. 1906-ban a Fejérváry-kormány alatt a főváros királyi biztosa volt, de még abban az évben nyugalomba vonult. 1910 ben nemzeti munkapárti programmal ismét parlamenti képviselő lett. Főleg családtörténeti tanulmányokat írt. 1920-ban egy fegyveres alakulatot szervezett Léva környékén, hogy harcba szálljon a cseh megszállás ellen. Elfogták, majd Magyarországra toloncolták.
Főbb művei:
Nyitravármegye köztörvényhatóságának szabályrendeletei (I–III.), összegyűjtötte és kiadta, 1888–1890;
A Zsámbokréthyak, 1908;
A Csermenyek és a parasztság büntetőbíróságai a XVI. és XVII. században, 1909;
Újfalussyak és Rudnayak pörei a Petrőczyek ellen 1513–1591, 1910.
