* Pöstyén, 1910. november 27. – † Budapest, 1997. február 13. / gépészmérnök, pilóta, repülőgép-konstruktőr

Apja uradalmi írnok volt, aki az I. világháborúban eltűnt az orosz fronton, így családja az impériumváltást követően a Csehszlovákiához került Pöstyénből Magyarországra költözött. Tótkomlóson végezte az elemi iskolát, 1929-ben a váci kegyesrendi katolikus gimnáziumban érettségizett. 1929-ben beiratkozott a budapesti Műegyetem Gépészmérnöki Karára, ahol 1934-ben szerzett mérnöki oklevelet. Már diákkorában foglalkozott vitorlázórepüléssel és repülőgépek tervezésével. Megszervezte a műegyetemi vitorlázó csoportot. 1935–1937-ben tanársegéd volt a Műegyetemen, emellett műszaki ellenőrként segítette a magyarországi vitorlázórepülés terjedését. Nevéhez fűződik a kétkormányos vitorlázó repülőgép-oktatás bevezetése Magyarországon. 1949–1951-ben a Budapesti Műszaki Egyetem meghívott előadója és az Országos Magyar Repülő Egyesület központi tervezőirodájának vezetője volt. 1961–1967 között a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium munkatársa, 1967–1971-ben a Malév műszaki tanácsadója volt. Amikor az I. világháború után a győztes hatalmak megtiltották, hogy a vesztes államok fejlesszék hadászati légierejüket, Magyarországon éppen id. Rubik Ernő volt az egyike azoknak, akik a polgári célú légi közlekedést szolgáló gépek ipari méretű gyártását kezdeményezték. 1936-ban Mitter Lajossal megalapította az esztergomi székhelyű Aero-Ever Kft. vitorlázórepülőgép-gyártó üzemet. 1935–1987 között 28 különböző típusú vitorlázógépet és 5 motoros repülőgépet tervezett (pl. Vöcsök, Tücsök, Pilis, Cimbora, Góbé stb.). 1957-ig kizárólag faépítésű gépek tervezésével foglalkozott, ezt követően áttért a fémépítésű gépek tervezésére és több új gyártási eljárást szabadalmaztatott. Számos díjat kapott, 1963-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Fia, ifj. Rubik Ernő (Budapest, 1944. július 13.–) építész, iparművész, a Rubikkocka feltalálója.