* Sopron, 1873. szeptember 26. – † Sopron, 1961. január 7. / erdőmérnök, egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1955)
A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián 1896-ban erdőmérnöki oklevelet szerzett. 1907-től a selmeci Főiskola, 1919-tól a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán az erdőművelés, a vad- és halgazdaság tanára volt. 1944- ben nyugdíjba ment, de meghívott előadóként 1959-ig oktatott a főiskolán. Elsősorban az erdőművelés kérdéseivel foglalkozott. Külföldi fafajokat honosított meg, Selmecbányán az 1910-es években egy arborétumot is létesített. Új faosztályozási, állomány-felújítási és szálalási eljárásokat dolgozott ki. Az erdészeti kutatóintézetek nemzetközi uniójának 1929-től alelnöke, 1932-től elnöke, később örökös díszelnöke volt. 200-nál több tanulmánya jelent meg.
Főbb művei:
Erdőműveléstan I-II., 1935 (a III. kötete 1953-ban jelent meg);
A magyar erdősítés különleges feladatai, 1953;
A szálalóerdő helyzete Szlovákiában és Magyarországon, 1957.
