* Lőcse, 1803. január 27. – † New-Buda–Davenport, 1855. november 12. / kohómérnök
Gyermekkorát a Turóc megyei Prékopán töltötte, alapfokú tanulmányait magánúton végezte. 1811-ben Lőcsén kezdte a gimnáziumot, de Selmecbányán, az ev. líceumban érettségizett 1822-ben kiváló eredménnyel. Selmecbányán a Bányászati Akadémián 1825-ben szerzett bányamérnöki oklevelet. Gyakorlati működését Rohoncon kezdte, majd a Munkács melletti Schöborn grófi uradalomban a timsóművek igazgatójaként folytatta. Később közreműködött a vasipari üzemek fejlesztésében is, 1829–1832-ben az ő irányításával épült meg a selesztói nagyolvasztó, ahol nyersvasat termeltek és művészi öntvényeket is készítettek. Hosszabb külföldi tartózkodás után 1843-ban a Rimai Coalitio élére került és ebben a tisztségében széles körű korszerűsítést és infrastrukturális fejlesztést hajtott végre, amelynek köszönhetően rövid idő alatt jelentősen megnőtt a termelés. Az ő kezdeményezésére alakult meg 1845-ben Rimaszombatban a Gömöri Vasművelő Egyesület, amelynek a célja a Gömörben létező kohászati vállalkozások által közösen működtetett vasfinomító felállítása volt. Oroszlánrésze volt az ózdi vasgyár létrehozásában. 1848-ban a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumban az iparügyi osztály főnöke, a Pesten létesített Országos Fegyvergyár igazgatója és a hadianyaggyártás ügyeinek központi intézője. Pest elestekor, 1849 januárjában üzemét Nagyváradra telepítette át. A szabadságharc bukása után – kalandos körülmények között – Észak-Amerikába emigrált és a Davenport melletti, magyar alapítású New-Budán telepedett le 1850 tavaszán. Amerikában is szeretett volna vasipari és bányászati kérdésekkel foglalkozni, még Dél-Amerikába is elutazott ez ügyben. Végül farmergazdálkodásba fogott, de ezt az egyhangú életet nehezen viselte. Utolsó éveiben a Davenportban megjelenő Der Demokrat című német újság szerkesztője volt. Rombauer Berta unokatestvérével kötött házasságából tíz gyermek (öt lány és öt fiú) született.
