* Dunamocs, 1868. november 4. – † Budapest, 1930. augusztus 20. / orvos, higiénikus, egyetemei tanár

Középiskolai tanulmányait Komáromban végezte, a budapesti tudományegyetem szerzett orvosdoktori oklevelet 1892-ben. A kolozsvári egyetem Közegészségtani Intézetében kezdett dolgozni, 1897-ben magántanárrá, 1899-ben nyilvános rendes egyetemi tanárrá habilitálták. 1906/1907-ben és 1914/1915-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem dékánja, 1917/1918-ban rektora volt. 1921–1927 között a szegedi egyetemen tanított és a Közegészségtani Intézetet vezette. 1928-tól haláláig Budapesten volt a Közegészségtani Intézetet igazgatója és a közegészségtan tanszékvezető professzora. Kutatásai során a gyógyvizek, az artézi kutak, az élelmiszerek higiéniájával, továbbá bakteriológiával, járványtannal, szerológiával foglalkozott. A tisztiorvosi továbbképzések egyik megszervezője volt.

Főbb művei:
Az egészségtani vizsgálatok módszerei, 1894;
Közegészségtan és fertőző betegségek I-II., 1910;
Az 1831-iki (első) cholera betörésének története, 1915;
Közegészségtan és járványtan rövid tankönyve, 1922.