* Rimaszombat, 1868. január 5. – † Budapest, 1927. június 11. / botanikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1911)

A gimnáziumot szülővárosában végezte. 1890-ben a budapesti tudományegyetemen növénytanból bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett, 1891-től Versecen volt reáliskolai tanár, 1891–1892-ben külföldi (Ausztria, Németország, Svájc, Franciaország, Belgium) egyetemeken folytatta tanulmányait. 1892-ben a göttingeni egyetem asszisztensnek hívta meg, ő azonban a kolozsvári egyetem tanársegédi állását választotta. 1893-tól Aradon, 1895-től Budapesten volt gimnáziumi tanár, közben 1896–1897-ben újból külföldi tanulmányokat folytatott (Berlin, Graz). 1897-ben Budapesten egyetemi magántanár, 1898-ban az MNM Növénytárának vezetője, 1899-ben a kolozsvári egyetemen az általános növénytan helyettes, 1901-ben rendes tanára és az Erdélyi Múzeum könyvtári osztályának igazgatója lett. Kolozsvárt botanikai múzeumot és az egyetemen új, általános növénytani intézetet létesített. 1913-ban nyugdíjba ment. 1913–1919 között Pozsonyban élt, majd Budapesten telepedett le. A magyarországi növényanatómiai és -fiziológiai kutatások úttörője, különösen jelentősek növényszövettani megállapításai. Tudományos munkásságában az élettani növényanatómiai irányzatot képviselte. Tanulmányozta Gömör és Abaúj-Torna vármegye flóráját, Stósz környékén egy új szederfajt is felfedezett, amelyet gimnáziumi tanáráról, Fábry Jánosról (Losonc) nevezett el (Rubus fabryi) A kutatómunkája és oktató tevékenysége mellett kultúrpolitikai kérdésekkel, főleg egyetemi intézetek, múzeumok, botanikus kertek létesítésével, fejlesztésével is foglalkozott. Tervezetet készített egy Pozsonyban létesítendő botanikus kertről is.

Főbb művei:
Über die Blattstruktur der Gattung Cecropia, 1898;
Adatok a Marcgraviaceae és az Aroideae physiologiai-anatómiai és systematikai ismeretéhez, 1899;
Physiologisch-anatomische Untersuchungen über Luftwurzeln, 1900;
Egy magyar természetbúvár útinaplójából I – II., 1904–1905;
A kolozsvári magyar királyi Ferenc József tudományegyetem növénytani intézete és botanikus kertje 1872–1904, 1905;
A magyar tudományegyetem és ez Erdélyi Nemzeti Múzeum botanikus múzeuma Kolozsvárt, 1905;
Phylocenetisch-taxonomische und physiologíschanatomische Studien über Schizaea, 1915;
Borneo egy új Schizaeaja és a vele rokonfajok physiologiai anatómiája, 1915;
A víztartószövet, s az élettani felemáslevelűség némely esete, 1916;
Összehasonlító alkat- és fejlődéstani vizsgálatok a Marcgraviacea-leveleken, 1917;
A természetbúvár Apáthy István kortörténeti jelentősége a tudományban és politikában, 1923