* Kolta, 1827. október 6. – † Budapest, 1880. május 17. / tanár, történész, földrajzi szakíró
Részt vett az 1848/49-es szabadságharcban és osztrák fogságba esett. 1851-ben szabadult és nevelő lett. 1861-től helyettes tanárként dolgozott a budai főgimnáziumban, miközben elvégezte az egyetemet és 1863-ben történelem-földrajz szakos tanári oklevelet, 1869-ben a pesti egyetemen magántanári képesítést szerzett. Elsősorban az ókor történetével foglalkozott, de földrajzi szakkönyvei is jelentősek. 1866-ban tankönyvet írt a baszk nyelvről, ezt franciára is lefordították.
Főbb művei:
Babylónia és Assyria őskori történetének hitelessége, 1868;
A magyar királyság földirata, 1872;
Földrajzi kis atlasz, 1873;
Egyetemes földirat, 1874;
Egy lap Egyiptom őskori történetéből, 1875;
A Claudiusok története, 1876;
A legújabb kor története, 1878;
Az ókor története I-III., 1879–1881.
