Repiczky János

* Újbars, 1817. április 23. – † Pest, 1855. március 25. / könyvtáros, orientalista, az MTA levelező tagja (1847)

Középiskoláit Korponán, Selmecbányán végezte, a pozsonyi ev. líceumban teológiai tanulmányokat folytatott. Itt elmélyült a héber, az arab, a perzsa és a török nyelvben, Tamaskó nevű tanára a szanszkrit nyelv elemeibe is beavatta. 1842- ben Tübingenben folytatott tanulmányokat. Minden idejét a keleti nyelvek és összes, a Keletre vonatkozó tudományosságnak, irodalomnak, föld- és néprajznak, bölcsészetnek és vallásoknak, történet- és költészetnek mélyre ható tanulmányozására szentelte. Hazatérve az MTA könyvtárában kapott állást, bár az akadémia arab nyelvtanát kinyomtatásra érdemesítette, arab költeménye, melyet a Pyrker-képtár megnyitása alkalmából írt és nyomatott ki, feltűnést keltett és emiatt kénytelen volt a fővárost elhagyni és vidéken keresni házi nevelői helyet. 1847 decemberében az MTA levelező tagjává választotta. 1851-ben a keleti nyelvek magántanára lett a pesti egyetemen. Az Akadémia javaslatára az elnökség török-magyar történeti kútfők gyűjtésével és fordításával bízta meg, külön díjazás mellett. E munkálkodása gyümölcsei: a török–magyar-kori történetírásra vonatkozó bécsi kéziratok lajstroma; a jászberényi török levelek másai és fordítása; Naima török históriájának kivonata, melyekből a legérdekesebb részeket, például a Zsitvatoroki béke történetét, Hatvan és Eger ostromát stb. fel is olvasta; Dsáfer pasa névtelenének magyarországi emlékiratai, a Derbend-náme és Dselalzadé kivonata, lévai török levelek, Szulejmán császár naplójának a magyar hadjáratokra vonatkozó részei: egész kis török-magyar okmánytár. Kéziratban maradt Szeladeddin keleti forrásokból és egyszersmind középkori keresztény tudósításokból dolgozott története.

Főbb művei:
Keleti órák, 1848;
A perzsa és szanszkrit nyelvek párhuzama (Akadémiai Értesítő), 1850;
Gyakorlati török nyelvtan, 1851;
Nagy- Kőrös város török levelei (kiadta Szilágyi Sándor), 1859.