Rázsó Imre

* Kassa, 1904. október 14. – †  Budapest, 1964. október 31. / gépészmérnök, mezőgazda, műszaki egyetemi tanár, az MTA tagja (1949)

A budapesti műegyetemen végzett gépészmérnökként, 1926–1929-ben az Első Magyar Gazdasági Gépgyár tervezője, 1929-től a Magyaróvári Gazdasági Akadémia géptani tanszékén tanársegéd. 1937-ben Smith Jeremiás-ösztöndíjjal egyéves tanulmányutat tett az USA-ban és Kanadában. Visszatérve 1938-ban a Hofherr-Schrantz Gyár alkalmazásába lépett. 1945- ben megszervezte és vezette a Földművelésügyi Minisztérium gépesítési ügyosztályát. 1946-ban a budapesti Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági géptani tanszékének vezetője, 1949-től a Budapesti Műszaki Egyetem mezőgazdasági géptani tanszékének előadója, 1950-től tanára. Emellett 1949–1956 között a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet vezetője. Munkája során egyebek között a mezgazdasági kéziszerszámok műszaki és élettani vonatkozásaival, a traktorok stabilitási kérdéseivel, a traktorkapaszkodók kinetikai és dinamikai vizsgálataival, a vontatási hatásfok megjavításával foglalkozott. 1949-től az MTA tagja.

Főbb művei:
Gazdálkodás dióhéjban (Gruber Ferenccel és Vogel Józseffel), 1938;
Talajpusztulás és talajvédelem Erdélyben, 1944;
Mezőgazdasági géptan, 1952;
Mezőgazdasági gép és eszköztan, 1953;
Mezőgazdasági gépek elmélete, 1958.