Rákos Péter

* Kassa, 1925. febr. 14.– † Prága, 2002. aug. 15. / irodalomtörténész, esszéista, kritikus, műfordító

Iskoláit Kassán végezte, 1943-ban érettségizett. 1945-től a prágai Károly Egyetem hallgatója volt, 1950-ben végzett filozófia–történelem szakon. 1950-től a hungarológusokat képző, Blaskovics József vezette magyar szeminárium oktatója, 1963- tól vezetője volt a Károly Egyetemen. 1950– 1952-ben megbízott előadó, 1952–1964-ben tanársegéd, majd adjunktus, 1964–1990-ben docens, 1990-től egyetemi tanár; 1991-ben nyugdíjazták. 1960-tól az irodalomtudomány kandidátusa, 1989-től doktora. Csehország legjelentősebb hungarológusa, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság elnöke, a Magyar Írószövetség és a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának tagja. 1982-ben a magyar kormány a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki, 1988-ban Madách Imre-díjat kapott.

Oktatói és kutatói területe igen kiterjedt, felöleli a 19. és a 20. század magyar irodalmának történetét, az irodalomtudomány elméleti és gyakorlati kérdéseit, a cseh–magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok tárgykörét, továbbá a cseh anyanyelvű hungarológusok képzésének problematikáját. Négy évtizeden át oktatta a magyar irodalom történetét, cseh nyelvű tankönyvet írt a magyar irodalom 20. századi történetéről. Elévülhetetlen érdemei vannak a csehországi hungarológia kibontakoztatásában, napjaink legjelentősebb cseh hungarológusai (Richard Pražák, Jaroslava Pašiaková) az ő tanítványai. Oktató-nevelő munkája mellett a cseh–magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok kutatását és ápolását, valamint a magyar irodalom és kultúra csehországi népszerűsítését tartotta fontos feladatának. Az elsőként említett témakör elvi kérdéseit, fellelhető és értékelhető eredményeit, a vele kapcsolatos elgondolásait A magyar–cseh irodalmi kapcsolatok három évtizede (1976) címen foglalta össze. R.-nak döntő szerepe van abban, hogy a klasszikus magyar irodalom alkotói (Katona, Madách, Jókai, Mikszáth stb.) mellett a modern magyar irodalom képviselői is eljutnak a cseh olvasókhoz. Több évtizedes szervező munkája nyomán Ady Endrétől Illyés Gyuláig, Móricz Zsigmondtól Déry Tiborig számos kiváló alkotó művei olvashatók cseh nyelven a legjobb műfordítók tolmácsolásában. A megjelenő művek legtöbbjéhez (mintegy 40 kötethez) R. P. írt elő- vagy utószót, tájékoztató tanulmányt, amely nemcsak a műről és alkotójáról, hanem a magyar irodalom specifikumairól, sajátos értékrendjéről, a magyar nép történetéről és kultúrájáról is közöl eligazító ismereteket. R. tevékenysége azonban nem merül ki az olvasóközönség tájékoztatásában. Cseh nyelven megjelenő esszéiben, tanulmányaiban a tudományos közvéleményt is informálja a magyar irodalom jelenségeiről, valódi értékeiről, elméleti-módszertani kérdéseiről. Monografikus kereteket is kitöltő tanulmányokat írt Adyról, Madáchról, Jókairól, Mikszáthról, Móriczról, Déryről, Lukácsról stb., eredeti szempontokat és meglátásokat tükröző esszéket Füst Milánról, Karinthy Frigyesről és Karinthy Ferencről, Németh Lászlóról, Illyés Gyuláról, Márai Sándorról, Konrád Györgyről és másokról, beleértve a legfiatalabbakat is. Kiterjedt munkásságában helyük van az elméleti kérdéseknek is, tanulmányaiban az esztétika, az irodalomelmélet, a verstan, az irodalomtörténet elméleti-módszertani kérdéseit boncolgatja a legszívesebben. A legrangosabb cseh tudományos fórumok gyakori munkatársa, főként az Estetika, a Svìtová literatura és a Èeská literatura hasábjain otthonos, de nem ritkán szerepel a mo.-i tudományos sajtóban is. Tevékenységének talán a legkevésbé ismert területe a műfordítás. Kevesen tudják róla, hogy kivá-óan fordít magyarról csehre, csehről magyarra, tudományos szövegeket és szépprózát egyaránt.

Művek: Maïarská literatura 20. století, tankönyv, Prága 1953; Rhytm and Metre in Hungarian Verse, tan., Acta Univ. Carolinae. Philologica Monographia IX., uo. 1966; Tények és kérdőjelek, tan., 1971; Slovník spisovatelù – Maïarsko (szerk. és bev.), Prága 1971; Velká generace. Básníci Nyugatu (szerk. és bev.), antol., uo. 1982; Teorie literatury v zrcadle maïarskej literárnej vìdy (szerk., ford. és bev.), antol., uo. 1986; Az irodalom igaza, tan., 1987; Prágai őrjárat, tan., 1995.

Fordítások: Bóka László: Alázatosan jelentem – Poslušnì hlásím, r., Prága 1963; Móricz Zsigmond: Barbárok és más elbeszélések – Barbaøi a iné povídky, elb., Praha 1971; Déry Tibor: A kiközösítő – Žezlo a mitra, r. (Magda Reinerovával), uo. 1973; Füst Milán: Feleségem története – Miloval jsem svou ženu, r. (Magda Reinerovával), uo. 1973; Ottlik Géza: Iskola a határon – Škola na hranici, r. (Milena Zadražilovával), uo 1974.

Irodalom: Fónod Zoltán: Látogatóban R. P.-nél, VÚSZ 1970. jan. 18.; Csanda Sándor: R. P.: Tények és kérdőjelek, ISZ 1972, 275; Fried István: R. P.: Tények és kérdőjelek, Helikon 1972, 523–524; Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980, Bp. 1982; Szeberényi Zoltán: R. P., Tábortűz 1984. szept. 27.; Turczel Lajos: R. P. köszöntése, ISZ 1985, 156; uő: Tudós és ember. R. P. 65 éves, ISZ 1990/2; Szeberényi Zoltán: R. P. 70 éves, ISZ 1995/2; Mészáros András: Egy rendkívüli ember 70 éve, ISZ 1995/2.

Sz. Z.