* Kassa, 1925. február 14. – †  Prága, 2002. augusztus 15. / irodalomtörténész, műfordító,egyetemi tanár

Iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1943-ban érettségizett. 1944–1945-ben koncentrációs táborban sínylődött,1945–1950-ben a prágai Károly Egyetemen filozófia–történelem szakot végzett. 1950-től oktatott a Blaskovics József (Ímely) által vezetett magyar szemináriumban, amelynek 1963–1991 között előbb docensként, majd professzorként vezetője volt. 1989-ben szerezte meg az irodalomtudomány doktora tudományos fokozatot. Egy időben a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság elnöke is volt. Oktatóként és kutatóként is széles körű munkát végzett, elsősorban a XIX. és a XX. századi magyar irodalom történetével, a cseh–magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok kérdéseivel foglalkozott. Meghatározó szerepe volt a csehországi hungarológia kibontakozásában. Fontosnak tartotta a magyar irodalom és általában a magyar kultúra csehországi népszerűsítését is. Számos magyar szerző művét fordította le cseh nyelvre, a magyar szerzők cseh fordításban megjelent köteteihez rendszerint ő írt elő- vagy utószót, tájékoztató-értékelő tanulmányt. Ő állította össze a magyar írókat bemutató cseh nyelvű kislexikont (Slovník spisovatelů – Maďarsko, 1971), írt cseh nyelven tankönyvet a XX. századi
magyar irodalomról is.

Főbb művei:
Tények és kérdőjelek, 1971;
Az irodalom igaza, 1987;
Prágai őrjárat, 1995.