* Nemeskosztolány, 1669. szeptember 8. – † Marosvásárhely, 1734. július 5. / jezsuita pap, filozófus, bölcseleti és teológiai doktor, egyetemi tanár
1687 novemberének végén lépett a jezsuita rendbe. A bécsi és a grazi egyetemen tanult. A nagyszombati egyetemen grammatikát, ékesszólástant és bölcseletet tanított, később ugyanitt a teológia tanára lett. 1722–1726-ban Rómában magyar gyóntató volt, eközben megtanult olaszul, franciául és spanyolul is. 1726-ban tért vissza Magyarországra, 1728-1729- ben a nagyszombati egyetem rektora, majd kancellárja volt. 1729-ben Kassán a főiskola kancellárja és a nyomda igazgatója volt. 1732-től Kolozsvárott házfőnök és az ottani akadémia igazgatója volt. Felső-Magyarországon és Erdélyben gyakran tett egyházlátogatásokat. Egyik erdélyi vizitátori körútján érte a halál. Öccse, Raicsáni János (Nemeskosztolány, 1671. június 23.– Nagyszombat, 1733. március 12.)126 ugyancsak jezsuita paptanár volt, több magyar nyelvű vallási témájú könyvet is kiadott. Raicsáni György fontosabb munkái: Harmonia Philosophica, 1706; Ars recte philosophandi, 1707; Bellum contra hostes capitales, 1717; Conclusiones scientiae practicae, 1718; Instructio confessarii et poenitentis, 1719.
