Rády Elemér

* Kassa, 1910 – † Budapest, 1942. júl. 5. / lapszerkesztő, publicista

Szülővárosában érettségizett, jogi tanulmányait Prágában végezte el. Rendkívül aktívan vett részt az egyetemi ifj. mozgalomban. Mikor a prágai alapítású egyetemista cserkészcsapat, a Szent György Kör Sarlóvá szerveződött át, R. megszervezte a prágai Magyar Főiskolás Cserkészek Körét, a Sarlónak a kommunista párthoz való csatlakozása után pedig a katolikus Prohászka Körök fő szervezője, első prágai elnöke, s az Új Élet első vezető szerkesztője lett. A lap profilját és színvonalát Pfeiffer Miklós kanonokkal együtt ő alapozta meg, amivel nagy tekintélyt szerzett a prohászkások körében. Csalódást okozott tehát, amikor a 30-as évek közepén Mo.-ra költözött. Mo.-on jelentős katolikus lapok (Nemzeti Újság, Katolikus Szemle), később az Új Magyarság napilap belső munkatársa volt, s pol. cikkeket és könyvkritikákat írt. Gyakran kitekintett a szlovákiai magyar életre, s a szlovák irodalom fejlődését is figyelte: 1936-ban Gogolák Lajossal ő állította össze a Franklin Kiadó Szlovák elbeszélők c. kiadványát. Dél-Szlovákia Mo.-hoz való visszacsatolása után terjedelmes tanulmányt írt a kisebbségi pol. élet alakulásáról. Beérését súlyos betegsége s korai halála akadályozta meg.

Művek: A felvidéki magyar politika húsz éve 1918–1938. = Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve (összeáll. Kemény Gábor), Bp. 1939.

T. L.