* Tőketerebes, 1908. júl. 11. / újságíró, műfordító, művelődéstörténész, emlékiratíró

1926-ban Sárospatakon érettségizett, s 1931-ben Bp.-en latin–görög– olasz szakos tanári képesítést szerzett. Az Eötvös-kollégisták kommunista perében – Rajk Lászlóval és másokkal együtt – elítélték, s a börtönből szabadulva 1933-ban Csehszlovákiába szökött. Po.-ban a kommunista Munkás, majd a Magyar Nap belső munkatársa, a Magyar Nap kulturális rovatának első vezetője volt. Itteni publikációiban a Barkóczy István nevet használta. Egy kitoloncolás és visszaszökés után a Prager Kiadó lektoraként és fordítójaként dolgozott, s továbbra is kitűnő tanulmányokat és könyvkritikákat írt a Magyar Napba. 1938 őszén Finnországba távozott, fotósként dolgozott, s önkéntesként részt vett a finn–szovjet háborúban. 1943-ban visszatért Mo.-ra, pár évig tanított, 1954–1956-ban Bp.- en, a Kiadói Főigazgatóságon működött. Az 1956-os népfelkelés leverése után ismét Finnországba ment, s ott a finnugor népek kultúrájának kutatójaként, fotóművészként és műfordítóként két állami díjat is kapott. Magyarra fordította a Kalevalát.

Művek: A finn-ugor népek népművészete, Bp.–Helsinki 1978; Egy fotográfus vallomásai, önéletrajzi fotóalbum, Békéscsaba 1983; A Semmi partján, emlékirat, 1991.

Fordítások: (Csehszlovákiában): Egon Ervin Kisch: A titkos Kína, 1937; John Gunther: Európa igazi képe 1–2, 1938; Ignazio Silone: Utazás Párizsba, 1938.

Irodalom: Varga Rózsa: Keressétek, ami összeköt – Népfrontpolitika, irodalom és a Magyar Nap, 1971; Tüskés Tibor: Interjú R. I.-nal, Alföld 1984/8.

T. L.