* Besztercebánya, 1750 körül – † Késmárk, 1820. január 25. / líceumi tanár, növénynemesítő
Pozsonyban, később a jénai egyetemen tanult. 1776-tól haláláig volt a késmárki líceum tanára, majd rektora. A jozefinizmus és a felvilágosodás híve volt, fontos szerepe volt az általa vezetett líceum modernizálásában. Végrendeletében értékes könyvtárát és szántóföldjeit is az intézményre hagyta. A keresztezéssel történő növénynemesítés magyarországi úttörőjeként tartják számon.
Főbb művei: De metallis petrificatis, 1775;
Freimüthige Untersuchungen über die Krönung in Ungarn, 1790.
