* Alsószecse, 1802. január 1. – † Pest , 1873. június 10. / orvos, a magyarországi elmegyógyászat egyik úttörője, az MTA tagja

Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd a losonci főgimnázium diákja lett. Középiskolai tanulmányait Selmecbányán fejezte be. Itt a bölcseleti tudományok mellett zenével és rajzzal is foglalkozott. Apja, miután papi pályára szánta, ő azonban orvos szeretett volna lenni, megvonta tőle az anyagi támogatást. Pólya előbb nevelői állást vállalt, majd Pestre kerülve 1824-ben megkezdte orvosi tanulmányait. 1830-ban avatták orvosdoktorrá. Hírnevét az 1831-es kolerajárvány elleni sikeres harca alapozta meg. 1832-ben lett az MTA levelező tagja (1858-tól volt rendes tag). Fáy András barátságának köszönhetően előkelő ismerősei és betegei lettek. Ez anyagilag is jól jövedelmezett, így 1842-ben városligeti telkén egy magán elmegyógyintézetet („Őrjintézet”) alapított, amely azonban mindössze 3 évig működött. Igen termékeny cikkíró volt és nemcsak orvosi (és állatorvosi) témák foglalkoztatták, hanem a zöldség- és a gyümölcstermesztés is. Életének utolsó másfél évtizedében már nem folytatott orvosi gyakorlatot, hanem a kertészkedésnek szentelte idejét.

Főbb Művei:
Értekezés az ember belférgeiről, 1830;
Tudnivalók a Pesten felállított privát elmekórintézetről, 1842;
Az ember nemi tekintetben. Leírásaaz ember nemi részeinek egészséges és beteg állapotjokban,1848.