* Losonc, 1920. augusztus 8. – † Miskolc, 1983. november 29. /  mineralógus–petrográfus, egyetemi tanár

A budapesti tudományegyetemen tanári oklevelet szerzett (1943), majd 1944-ben doktori szigorlatot tett a nógrádi és gömöri bazaltok petrográfiai viszonyai tárgykörből. Pályáját a budapesti műegyetemen kezdte (1943), majd 1950-től a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen ásványtant és kőzettant oktatott. Tudományos munkássága főként a borsodi piroklasztikumok vizsgálatára terjedt ki. Foglalkozott a borsodi szénmedence prognosztikus szénelőfordulásával és Miskolc vízellátásának javításával. Kidolgozott javaslata alapján indult meg újra a forrásvölgyi víztározó földtani és vízföldtani munkája. A korszerű műszeres kőzettani analízis egyik kezdeményezője.

Főbb művei:
Sajóvelezd-, Uppony- és Nagybarca-környéki vulkáni tufák ásvány-kőzettani vizsgálata, 1957;
Miskolc vízellátásának földtani adottságai, különös tekintettel a forrás völgyi víztárolásra, 1961;
Ásványok és kőzetek (Bányászati Kézikönyv, III. k. társszerzőkkel), 1962.