* Udvard, 1795. január 18. – † Buda, 1870. augusztus 14. / kamarai számvevőtiszt, történész, az MTA tagja (1858)
Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán, Nagyszombatban és Budán végezte. Nagyszombatban bölcseletet hallgatott, 1813- ban Pannonhalmán felvették a Szent Benedek rendbe. 1814-ben elbocsátották a rend kötelékéből és a magyar királyi udvari kamarához került és alkalma nyílt alaposabban foglalkozni a szabad királyi városok múltjával és az erre vonatkozó oklevelek gyűjtésével. Történetírói munkásságát konzervatív aulikus szemlélet jellemzi. 1838-ban kiadta a Budai Krónikát. Az MTA 1834-ben rendes, 1858-ban rendes tagjává választotta.
Főbb művei:
Eredeti két magyar krónika, 1833;
Pázmány Péter esztergomi érsek élete, 1836;
Szlavóniáról, mint Magyarországnak alkotmányos részéről, 1837;
A lutheranusok ellen 1525-ik évben iktatott törvényhozásba be nem folyt a római katolikus papság, 1843;
Verancsics Antal élete, 1857;
Béla király névtelen jegyzőjének ideje, kora és hitelessége, 1861;
A pannonhalmi apátság alapító levele…, 1868.
