* Graz, 1733. április 25. – † Buda, 1788. november 10. / osztrák származású természettudós,
egyetemi tanár
1750-től a jezsuita rend tagja, 1763-tól a rend feloszlatásáig (1773) a bécsi Theresianum igazgatója. A rend feloszlatása után természetrajzból doktorátust tett és 1774-ben a nagyszombati egyetem bölcsészkarán szervezett általános természetrajz (állat-, növény- és ásványtani) tanszék tanára lett. Tankönyvét már a következő évben kiadta (később több kiadásban is megjelent). 1784-ben a pesti egyetem orvoskarán a különleges természetrajz tanára. 1782-ben Mitterpacher Lajossal (1734–1814) együtt tett hivatalos szlavóniai utazásokon természettudományos és néprajzi megfigyeléseket végzett. Új növényfajokat is leírt. Nagy értékű természetrajzi gyűjteményét az egyetemre hagyta.
Főbb művei:
Elementa historiae naturalis I-III., 1775;
Iter per Poseganam, Sclavoniae provinciam… (Mitterpacher Lajossal), 1783;
Collectio naturalium…, 1792.
