Petneházy Ferenc

* Kecskemét, 1913. márc. 22. – † Kassa, 1984. máj. 31. / költő, műfordító

Egyetemi tanulmányait Po.- ban végezte, gégész szakorvosként Kassán működött. Az 1965-ben alakult Batsányi-kör vez. tagja volt.

Aktív irod. munkásságot főleg 1933 és 1945 között fejtett ki. Polgári neve mindvégig Pohl maradt, de ezen a néven sohasem írt. Versei és műfordításai folyóiratokban (Magyar Minerva, Magyar Írás, Magyar Figyelő, Magyar Album, Nyugat, Új Magyar Museum), a Szlovenszkói magyar írók antológiájában (1–3) és A kassai Batsányi-kör Évkönyve 1965–1968 (1969) c. kiadványban jelentek meg. A hagyományos költészet művelője, verseit nagyfokú műgond, fejlett nyelv- és ritmusérzék jellemzi. Elméleti verstani tájékozottságát mutatja, hogy az elsők között figyelt fel Ady szimultán verselésére (MM 1935/5). Nagy figyelmet szentelt a magyar– cseh–szlovák irod. kapcsolatok ápolásának: beszámolókat írt szlovák folyóiratokról, és számos verset fordított cseh és szlovák költőktől (O. Bøezina, K. Hlaváèek, J. Hora, V. Nezval, Fr. Peèinka, A. Sova, K. Toman, J. Wolker, P. O. Hviezdoslav, I. Krasko).

T. L.