* Garamszeg, 1899. december 28. – † Budapest, 1982. május 1. / történész, levéltáros

Az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti tudományegyetemen történelem–latin szakon végzett, és 1922-ben magyar művelődéstörténetből doktorált. Ezt követően egy-egy félévet Bécsben, illetve Berlinben töltött. Németországban kutatásokat folytatott az augsburgi Fugger levéltárban. 1923–1930 között a Magyar Országos Levéltár allevéltárnokaként dolgozott. 1930–1946 között a bécsi levéltárakhoz kirendelt magyar küldött volt, 1947–1949-ben a Szovjet Tudományos Akadémia szervezésében ugyanitt végzett kutatásokat. 1949–1955 között a Magyar Országos Levéltár előadója, később osztályvezetője, majd kamarai levéltárának referense volt. 1955-ben az MTA keretében megszervezte a csehszlovákiai társadalomtudományi kutatócsoportot, amelynek 1959-ig ő volt a vezetője. 1957–1970 között az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa volt. Elsősorban későközépkori gazdaságtörténettel, bányászattörténettel és a korabeli pénzverés történetével foglalkozott. A kora újkori bányászattörténet egyik legelismertebb művelőjeként tartották számon Magyarországon és külföldön is. Ő írta a Domanovszky Sándor főszerkesztésében kiadott ötkötetes Magyar Művelődéstörténet 2. kötetében az Ipar, kereskedelem című fejezetet (1939).

Főbb művei:
A sóregále kialakulása Magyarországon, 1924;
Iratok Kassa szabad királyi város 1603–1604-ben megkísérelt rekatolizálásának történetéhez, 1930;
Magyarország aranytermelése a XV. század végén és a XVI. század derekán, 1936;
A vállalkozás kezdeti formái a feudáliskori nemesércbányászatban, 1966; Nemesérctermelésünk és országos gazdaságunk általános alakulása a bontakozó és a kifejlett feudalizmus korszakában, 1977