* Deregnyő, 1846. február 2. – † Budapest, 1919. november 21. / zoológus, tanár, az MTA levelező tagja
Gimnáziumi tanulmányait Sátoraljaújhelyen, Ungvárott és Kassán végezte, majd a kassai teológián 3 és fél évig papnövendékként tanult. 1868-ban beiratkozott a pesti egyetemre, ahol természettudományokat hallgatott és 1872-ben tanári oklevelet szerzett. 1870-től a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárában segédként tevékenykedett, 1873-ban az egyetem állattani tanszékének tanársegéde lett, majd 1874. október 1-jétől a budapesti II. kerületi főreáliskola tanáraként működött. Egyik úttörője volt a magyarországi etológiának, valamint a felnőttoktatásnak és aktívan közreműködött a magyarországi tanügy megreformálásában. Elbeszéléseket írt, fordított, és a tudományos ismeretterjesztés terén cikkíróként, előadóként és folyóiratok szerkesztőjeként is aktív volt. Elsősorban állattani témákról cikkezett, de földrajzi kérdésekkel is foglalkozott. Zoológusként elsősorban a magyarországi gubacsdarazsakat tanulmányozta. Számos természetrajzi gimnáziumi tankönyvet írt és népszerű ismeretterjesztő könyveket fordított. Közreműködött a Fauna Regni Hungariae sorozat szerkesztésében.
Főbb művei:
Az állatok rokonságáról, 1878;
Az ausztráliai szigetvilág életéről, 1882;
Életképek az állatvilágból, 1884; A madarak természetrajza, 1891.
