* Rozsnyó 1730. december 12. – †  Szentpétervár/Oroszország, 1779. augusztus 24. / orvos, szakíró

A gimnáziumot szülővárosában, orvosi tanulmányait 1748–1752 között Wittenbergben, Halléban és Jénában végezte. Orvosi praxisát Rozsnyón kezdte, de 1755-ben nagybátyja, Fuker Máté meghívásának eleget téve Oroszországba ment, ahol a szentpétervári katonai kórház főorvosa lett. Később Moszkvába került, de 1760-tól már ismét Szentpétervárott működött, mint a kadétiskola orvosa. Részt vett a katonaorvosok képzésében is, elsősorban anatómiát és sebészeti gyakorlatot oktatott. 1770-ben ő szervezte meg Szmolenszkben a pestisjárvány elleni küzdelmet. Éveken át munkálkodott az első oroszországi gyógyszerlexikon összeállításán, és az ország szinte valamennyi orvosa és patikusa ezt használta a gyakorlatban. A katonaorvosok által használt gyógyszerek jegyzékét is elkészítette, ez több kiadásban megjelent. Több latin és orosz nyelven írt műve maradt fenn. 1779-ben udvari tanácsosi címmel tüntették ki. A szmolenszki pestisjárványról írt műve (Observationes medicae de peste Smolenskia) kéziratban maradt. Agyvérzésben hunyt el.

Főbb művei:
Ars medendi, captui eorum qui non sunt medici, sermone Rhutenico accomodata, 1765;
Domascsij lecsebnyik, ili prosztij szposzob lecsenyija, 1765;
Pharmacopoea Rossica pro iis, qui in exercitu imperali medicinam facuint, 1765;
Szposzob kak szelszkim obivatyeljam polzovaty szebja v oszped, 1766.