Ordódy Katalin

* Léva, 1918. febr. 22.– † Pozsony, 2000. jún. 17. / író, újságíró

Iskoláit Léván és Zselizen végezte, 1938-ban tanítói oklevelet szerzett Po.-ban. 1938–1939-ben banktisztviselő volt Zselizen, majd évekig háztartásbeli, 1952–1953-ban adminisztratív dolgozó Po.-ban, 1953–1958-ban a Slovenská kniha könyvterjesztő vállalat propagandistája, 1958–1964-ben állásnélküli. 1964-től nyugdíjazásáig (1972) a Hét szerkesztő-riportereként dolgozott.

Írói pályáját versekkel kezdte, az 50-es évek elején gyakran publikált családi vonatkozású, az emberhez méltó élet lehetőségein tépelődő lírai reflexiókat. Verselői készségét az olvasók legfiatalabb nemzedékéhez szólva kamatoztatta. Évi, Pisti, idesüss címen verses meséket jelentetett meg. A könyv sikere az epika művelésére buzdította. Első regénye (Megtalált élet) is kedvező visszhangot váltott ki. Ettől kezdve a terjedelmesebb epikai műformákhoz vonzódott, csak elvétve írt novellát, elbeszélést. Legnagyobb sikereit a gazdag valóságtartalmú, lassú kifejlésű, emlékező-elbeszélő alapállású, valamint a nőközpontú, lélektani ihletésű regénytípusban érte el. Életműve csúcsának a Nemzedékek (1961) c. művét tartják, amelyben az ún. nagyregény, a regényfolyam műfajára tett kísérletet. Hatalmas időbeli távolságot befogva nemzedékek sorsában idézi fel a múlt és a közelmúlt, a jelenhez vezető út eseményeit, társad. és történelmi  összefüggéseit  jól  megformált alakok sorsának tükrében. A regény ihlető-mozgató motívuma a lázadás, a sorsukból, társad. kötöttségeikből, önnön korlátaikból kitörni akarók indulata. O. bőven merít közvetlen tapasztalataiból, önéletrajzi mozzanataiból. A terjedelmes mű értékét csökkenti a leíró részek elburjánzása a lélektani motiváció, a hiteles jellemábrázolás rovására.

A 60-as évek második felétől a gazdag cselekményű, társadalmi-történelmi ihletésű regényt a redukált cselekményű, lélektani indíttatású művek váltják fel. Ettől kezdve írásainak központjában többnyire az asszonyi sors problémái, a női lélek sajátosságai, az egyéni boldogság és a társad. konvenciók konfliktusai állnak. A fordulópont Az idegen (1968) c. regénye, amely már oldottabb társad. légkörben született. Egy házasság válságaiban vergődő női lélek rajzával teszi próbára ábrázoló eszközeit. A regény mintegy előkészítője A keskenyebb út (1971) c. művének, amely tovább tágítja a kimunkált keretet, gazdagítja a lélektani szituációk hiteles kifejezésére alkalmas eszközöket. E műben egy jónak induló házasság gyarapodó belső feszültségei közepette a szlovákiai magyarság életének, a szlovák–magyar együttélésnek előítéletektől terhelt problémái merülnek fel. Hasonló karakterű a Kiküldetés (1977) és a Kerekes kút (1979), különösen az utóbbi, mely egy család széthullását vetíti elénk igényes művészi megoldásban. O. sokoldalúságát bizonyítja sikeres kirándulása a lektűr világába. A Közjáték Kumadasin (1986) c. művében a krimielemekkel dúsított úti- és kalandregény ötvözetének egyéni változatával kísérletezik. Ebben a regényben bőven kamatoztatja alkotó fantáziáját és törökországi ismereteit. Számos kis-ázsiai vándorlásának élményeit, gazdag történeti-etnikai ismereteit, nyelvtudását stb. azonban a Mediterrán széllel c. olvasmányos útirajzában gyümölcsözteti maradéktalanul. A „bársonyos forradalom” után megjelent ifjúsági regénye (Kulcs és kard),  a fantázia világába vezető   A XXIII. század bálványa és a Dóra tovább erősítik O. K. helyét prózánk élvonalában. Az utóbbi egy fiatal leányanya viszontagságait, boldogságkeresését rajzolja meg fordulatos történet keretében. O. 1972-ben Madách Imre- díjat kapott.

Művek: Évi, Pisti, idesüss, verses m., 1956, 1958; Megtalált élet, r., 1958; Nemzedékek, r., 1961, 1982; Dunáról fúj a szél, r., 1963; Az idegen, r., 1968, 1978, 1988; A keskenyebb út, r., 1972, 1973, 1978; Kiküldetés, r., 1977; Kerekes kút, r., 1979; Közjáték Kumadasin, r., 1985; Mediterrán széllel, útirajz, 1987; Kulcs és kard, r., 1991; A XXIII. század bálványa, r., 1992; Dóra, r., 1994.

Irodalom: Fábry Zoltán: Nemzedékregény, ISZ 1962/4; Turczel Lajos: Dunáról fúj a szél, ISZ 1964/5; Csanda Sándor: O. K.: Az idegen. = Harmadik nemzedék, 1971; Duba Gyula: Szabálytalan háromszög. = Valóság és életérzés, 1972; Szitási Ferenc: A keskenyebb út, ÚSZ 1973. jún. 7.; Dénes György: O. K. köszöntése, Hét 1978/8; Szilvássy József: Sokszemközt O. K.-val, VÚSZ 1975/25; Mészáros László: A női lélek kutatója, ISZ 1978/2; Lacza Tihamér: Tejszínhab és kávézacc, Hét 1978/3; Mészáros László: O. K.: Kerekes kút, ISZ 1980/2; Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980, 1982; Szeberényi Zoltán: Emberhez méltó életért. O. K. jubileumára, VÚSZ 1988/28; uő: O. K. = Arcok és művek, Po., 1988.

Sz. Z.